Chapter 16. - Semmi baj!

Drága olvasóim!:) Elképesztőek vagytok! Ha egy kicsivel kevesebben, mint ötven, kattintanak a blogra, meglesz a 2000 megtekintés. Fogalmam sincs, hogy köszönjem meg nektek, hisze egyszerűen hihetetlen, amit műveltek! Ismét köszönöm a visszajelzéseket, és a plusz két követőt! Ma is hoztam nektek egy nem túl hosszú, de annál eseménydúsabb részt. Ennyi is lenne a napi eszme-futtatásom. Jó olvasást drágák!:)

Csókol: ~Anne Norina Joiner~ xoxo

Nicky teljes erejéből a konyhapultnak szorította Harryt és ahol érte, csókolgatta, valamint a száját próbálta a fiú ajkainak préselni, de Harry kétségbeesetten próbálkozott minél távolabb kerülni a lánytól, ajkait egyetlen nagy csíkká változtatta, hogy Nicky ne tudja megcsókolni, és próbálta eltolni magától, de Nicolet nem olyan fából faragták, hogy hagyja magát, ezért még jobban próbálta magának tudni a fiút. A fiút, akibe azt hiszem, sőt tudom, hogy szerelmes vagyok. Megkövülten néztem az eseményeket, hirtelen nem fogtam fel, mi történik.

Danielle és Eleanor azonnal ott termettek, hogy segítsenek göndör barátjukon, de még a két idősebb lány is kevés volt ahhoz, hogy Nicky feladja.
- Na jó, ebből elég! – ordította el magát Louis, majd Greggel odamentek a lányokhoz, félretolták őket, és kicibálták Nickyt. Lottie és én rögtön odaszaladtunk Harryhez, próbáltuk lenyugtatni őt.
- Nicole Jasmine Roberts! Mégis mi a jó franc ütött beléd? Hogy viselkedhettél így? Nem vagy normális! – hallottam még kintről a szavakat, amiket Greg vágott a lány fejéhez ordítva, mielőtt Nicky arcán egy pofon csattant. Tudtam, Gregtől kapta.

A srác jóban van Nicole-lal, mert Nicky nővére, Zoé, Greg egyik kiskori barátja, és a három gyerek mindig együtt játszott kiskorukban. Greg szinte a húgának tekinti Nickyt, és most haragszik rá. Vagy csak csalódott benne. Esetleg mindkettő. A lényeg az, hogy egészen kiskorától a lány gondját viselte, mintha ő volna a bátyja, mindentől megvédte, óvta őt, szerette, tanította. De Nicky beleesett abba a hibába, hogy minél feljebb akart kerülni a hierarchiában, minél menőbb szeretett volna lenni. Olyan társaságba keveredett, mint nálunk otthon Sandy Claiton, a nagyszájú, flegma, szilikon cicababa és a platinaszőke csicskái. Csakhogy, mikor az „uralkodó plázacica” és családja elköltözött a városból, új főnök vette át a helyét a szőke hármasban, s abba a hármasba Nicky már nem fért bele. A népszerűsége hirtelen semmivé vált, minden, amin kiskorától kezdve dolgozott, értelmét vesztette. Nicole magába fordult, lázadozni kezdett, és csak még jobban átvette ezt az idegesítő stílust. Mindezt Lottie-tól tudom.

Mikor a lányok már kimentek, Greg és Ryan pedig hazavitték Nickyt, Harryvel együtt felmentünk az ő szobájába. Sóhajtva leroskadt az ágyra, én pedig mellé.
- Annyira sajnálom. Én nem… - kezdte volna, de megsimítottam a karját.
- Semmi baj! Nincs miért aggódnod, láttam, mi történt. – mosolyogtam rá halványan, mire megkönnyebbülten kifújta a levegőt, és az ölébe húzott. Orrával megbökte az arcom, mire felkuncogtam. Átkarolta a derekam, mire én kezeimet az övéire helyeztem, és még szorosabban öleltem őt.
- Soha nem tennék olyat, amivel ártanék neked, vagy megbántanálak. Ugye tudod? – suttogta a fülembe.
Kellemesen rekedtes hangjától kirázott a hideg, mintha csak maga, egy angyal szólt volna hozzám.
- Igen, tudom. – mosolyodtam el.

Szembe fordultam vele. A szeme, mely két észveszejtően szép smaragd kőre emlékeztetett, káprázatosan csillogott, mintha csak azt mondaná, „Nincs több sötétség! Eljött a fény ideje!”, gyönyörű, göndör fürtjei szabályosan fogták közre arcát, rózsaszín, telt ajkai levegővételkor néha egy kicsit szétváltak, tekintete szemem és ajakim között cikázott. Kíváncsian ránéztem, mire elvigyorodott. Imádnivaló gödröcskéi előbukkantak, melyek engem is mosolygásra késztettek.
Ajkait az enyéim felé közelítette, és pár másodperc múlva végre megcsókolt. Ezen a napon már másodszor.
Másfél perc múlva kissé zihálva váltunk el egymástól, de nem bírtuk sokáig, ajkaink ismét egymásnak estek. Egyszerűen szükségünk volt egymásra, mintha a másik érintése lenne számunkra a levegő oxigénje, ami nélkül nem tudunk létezni.

- Nina kérdezhetek valamit? – kérdezte halkan kicsivel később.
- Persze, de épp most tetted meg. – mosolyogtam rá.
- Ha ha ha vicces! – vigyorodott el gúnyosan. – De most komolyan. Sokat gondolkoztam rajtad, de legfőképpen rajtunk. Én még soha nem éreztem olyat, mint mikor veled vagyok, mikor te megérintesz vagy megcsókolsz. Tudom, nyálasnak hangzik, de ezt nem tudom másképp elmagyarázni. A szemed, a hangod, az ajkaid, a személyiséged… Ez mind-mind olyan dolog, ami miatt nem tudok magamnak parancsolni, és ha meglátlak, az rögtön mosolygásra késztet. Az ártatlanságod megigéz.
Miattad akarok jobb ember lenni, Nina. Úgy érzem, meg kell védenem téged mindentől, óvnom kell téged, és szeretnem, és nem engedni, hogy bármi rossz történjen veled. Szóval azt, amit kérdezni akarok, teljesen komolyan gondolom. Lennél a barátnőm? – mosolyodott el a monológja végén, nekem pedig kipattantak a szemeim. Harry Styles megkért, hogy legyek a barátnője. Engem, Norina Eversound-ot!

- Én… én… - próbáltam kinyögni az igen szót, amit valójában akartam, de hirtelen beugrott Niall szomorú arca, amikor meglátta összekulcsolt ujjainkat Harryvel, és rögtön összeszorult a szívem. Ha az eszemre hallgatok, igent mondok Harrynek, és a barátnője leszek, ám a szívem erősen tiltakozott ez ellen. Ugyanis Niall iránt is érzek valamit, és nem tudnám elviselni a tényt, hogy fájdalmat okozok neki. Szóval nemet kell mondanom.

- Igen. – nyögtem ki. De nem ezt akartam mondani! Hogy lehetek ilyen hülye?! Nemet kellett volna mondanom, nem igent! De tiltakozni már nem volt alkalmam, mert Harry vigyorogva megcsókolt. Viszonoztam, ám de érzelmeim nem a megszokott boldogság és öröm voltak, mint bármikor máskor, ha ajkaink egymást kényeztetették, hanem torkomban egy gombóccal és összeszorult szívvel gondoltam az ír fiúra, akit az előbbi egyszavas válaszommal akaratomon kívül tönkre fogok tenni lelkileg.

Megfogta a kezem, majd lementünk a többiekhez.
- Gyerekek! Figyelnétek rám? – mondta Harry, de úgy látszik, nem mindenki hallotta meg.
- Hahó, srácok! – ordította el magát Zayn mellettünk, mire mindenki rá figyelt.
- Köszönöm Zayn! – mosolygott bandatársára Hazza, aki csak megvonta a vállát.
- Szóval bejelenteni valónk van. – nézett rám, mire mindenki engem kezdett kémlelni. Szerintem mindenki tudta, hogy mit akar Harry mondani. Niallre néztem, aki alsó ajkát harapdálva, engem nézve várta, hogy Harry megerősítse a hírt, miszerint a szíve összetört. Próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, és mikor egy pillanatra sikerült, tekintetemmel azt üzentem neki, hogy „sajnálom”, de hamar elkapta a fejét.
- Megkéretem Ninát, hogy legyen a barátnőm és ő igent mondott. – mosolygott, majd ott, mindenki előtt megcsókolt. Lottie és Emma sikongatva ugrott a nyakamba, majd utána Marie és Lola, aztán sorban a többiek is gratuláltak, egyedül csak Niall ment fel a szobájába.

- Nins, beszélhetnénk egy kicsit? – húzott félre Perrie, majd bementünk a konyhába.
- Láttad Niallt? – kérdezte aggodalmaskodva. Bólintottam.
- Mi baja? – nézett a szemembe a szőke énekesnő.
Tudtam, ha elmondom neki, könnyíthetek magamon, kiönthetem neki a lelkemet, de Niall-ön az nem fog segíteni. Én mégis a könnyebbik utat választottam.

- Tudod, azt hiszem… tetszem Niall-nek. Miután az elrablásom végén hazakerültem, ő olyan gyengéden bánt velem, mint soha, senki más azelőtt. Törődött velem, nem hagyta, hogy bármi bajom essen, mindig mellettem volt. Egyre többször kaptam tőle puszit, egyre többször simogatott, érintett meg. És hát az az igazság… hogy számomra sem közömbös. Mármint érted, olyan aranyos, meg helyes és hát… azt hiszem, hogy nekem is tetszik ő. De Harry valahogy intenzívebb érzéseket vált ki belőlem, és nem tudok magamnak megálljt parancsolni. És azzal, hogy most összejöttem Harryvel, több mint valószínű, hogy fájdalmat okoztam Niallnek. Én pedig ezt egyszerűen nem tudom elviselni. Nem bírom őt szenvedni látni. Vissza akarom kapni azt a bohókás, élettel teli, haspók ír fiút, akit én megszerettem. – öntöttem ki a szívemet Perrie-nek, aki ahhoz, képest, hogy még csak ma találkoztunk először, jó baráthoz híven végighallgatott, és utána jó szorosan megölelt.

- Én is voltam ilyen helyzetben, még évekkel ezelőtt. De abból nem sült ki jó, szóval nem igazán tudok neked tanácsot adni. Ne haragudj! Viszont szerintem mindenképpen beszélned kell Niallel, minél előbb. – nézett a szemembe, majd nyomott egy puszit az arcomra, és kiment a konyhából.
Sóhajtottam egyet és eldöntöttem, hogy beszélek a szőkeséggel. Minél előbb, annál jobb.
Az emelet felé vettem az irányt, és megálltam Niall szobája előtt. Bekopogtam.

3 éve One Direction!

Kedves olvasóim!:)
Először is azzal kezdeném, hogy köszönöm, hogy tagja lehetek ennek a csodás családnak, a One Direction Family-nek! Köszönöm, hogy vagytok nekem, köszönöm, hogy megismerhettelek titeket, ugyanis mint directioner, úgy gondolom, hogy rengeteg jó embert ismertem meg, és a fiúk iránti rajongásommal új barátokat szerezhettem. Köszönöm a Viva tévének, hogy két évvel ezelőtt megismertette velem ezt az eszméletlen fiúbandát. És végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb: KÖSZÖNÖM A ONE DIRECTION-NEK!
Mind az öten tanítottak nekem új dolgokat, miattuk próbálok jobb ember lenni, és nem csak közhelyként, de tényleg megváltoztatták az életem.
El sem hiszem, hogy már három éve történt, hogy öt teljesen átlagos fiú eldöntötte, hogy valólra váltja az álmait, és jelenkezik az X-Factorba, ahonnan szólóként kiestek és dönteniük kellett: bandában vagy sehogysem. És ők a lehető legjobb döntést választottak. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ennyi mindent elértek ebben a röpke három évben, s kívánom nekik, hogy még sokáig legyenek így együtt.
HAPPY BIRTHDAY ONE DIRECTION!

A másik, amit mindenképp meg szerettem volna osztani veletek, hogy tegnap, pontban 20:00 perckor a VEVO kitette csatornájára a Best Song Ever klipjét, amit, mint eddig minden klipet, olvadozva, itt-ott néha örömkönnyekkel a szememben néztem végig. Szerintem ez lett az eddigi legjobb klipjük!Imádom!:)

Szülinapi ajándékként pedig sikerült megdöntenünk a VEVO rekordját, ami arról szólt, hogy csupán egy nap alatt összehoztunk a videóra több mint tízmillió megtekintést, amire hihetetlenül büszke vagyok, és köszönöm nektek, hogy ezt megtettétek Harryért, Zaynért, Liamért, Louisért, és Niallért! Zseniálisak vagytok, komolyan!
Na nem is hablatyolok tovább, de A VIDEÓT MEGNÉZNI ÁM MÉG SOKSZOR;)
Love u all, xoxo ~Anne Norina Joiner~

Díj II.

Sziasztok!:)

Megkaptam a második díjamat amit megint csak Vicky-nek köszönhetek.♥

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!

2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!

3. Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.

4. Küld tovább 11 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszaküldeni )

 

1.) 11 dolog rólam.

• Imádom a nyarat.
• Fázós vagyok.
• Legutóbb a Szerelmes lányok című könyvet olvastam Jacqueline Wilson-tól (van benne egy Liam nevezetű fiú :D)
• Rengeteg blogot olvatam már/olvasok.
• Köztük az egyik kedvencemet az író bezárta, mert nem volt ihlete :'(
• A barátaim nagy része olvassa a blogomat.
• Szeretném megnöveszteni a hajam jó hosszúra.
• Az idegbeteg macskám miatt a karom már megint tiszta karmolás.(De nem baj mert imádom őt.)
• Jelenleg Olly Murs-t hallgatok.
• Jelenlegi kedvencem tőle a Dear Darlin'.
• Kiakadok, amikor azt hallom valakitől, hogy a 1D-ből csak egy fiút szeret,  az összes többit nem. Gyűlölöm a nátorokat.

2.)Válaszok.

1. Kedvenc fagyid?

Karamella, Eper, Csoki.:)

2. Milyen színű a hajad?

Barna.

3. Hogyan kapcsolod ki magad,egy fárasztó nap után?

Zenét hallgatok, olvasok, vagy csak egyszerűen lefekszek aludni.:D

4. Kitől kaptad az első kommentedet?

DalmaHoran-tól.♥ (köszönöm szépen neki is és az összes többi kommentelőnek)

5. Mióta írsz blogot?

Április elején tettem közzé a prológust, de előtte volt egy blogom, amibe csak egy részt írtam, mert nem volt ihletem.

6. Kedvenc blogod?

Sok van.

7. Kedvenc íród?

Diana, *Kate

8. Milyen nyelvet tanulsz?

Német.

9. Az írásaidat papírra is leírod,vagy csak gépbe írod?

Nagyrészt csak begépelem, de ha nincs kéznél a gépem, akkor papírra és utólag gépelem be.

10. Van házi állatod?

Van egy macskám.

11. Mi a csengőhangod?

Little Mix - Change your life.

3.)Kérdések

1.)Kedvenc édességed?

2.)Szoktad magad sminkelni? Ha igen milyen termékeket használsz?

3.)Melyik a kedvenc könyved?

4.)Ha választhatnál, hogy egy napot tölts az 1D-vel és együtt hülyültök és összebarátkoztok, vagy egy hetet az egyik tengerparton, luxusszállodával, menő bulikkal, a VIP részlegben,ahol mindenki téged sztárol melyiket választanád?

5.)Mi vett rá, hogy elkezdj blogolni?

6.)Hány blogot írtál eddig?

7.)Előre megírod a részeket, vagy mielőtt közzéteszed?

8.)Jelenleg hány blogot olvasol rendszeresen?

9.)Jutin Biebert, Conor Maynardot vagy Austin Mahonet szereted jobban?

10.)Ki a példaképed?

11.)Mi szeretnél lenni, ha felnősz?(Azt a válasz, hogy felnőtt, nem fogadom el!:)

4.)Akiknek küldöm

• ɴorιcιι ∞
• *Kate
• Alexa L. Wozde
• Bii In
• CeCe Clark
• Diana
• Több sajna most nem jut eszembe

xx ~Anne Norina Joiner~

Chapter 15. - Nem tudtam, hogy magával hozza!

Sziasztok édeseim!:) Hogy telik a nyaratok? Nekem unalmasan, habár az iskola egy cseppet sem hiányzik.

Holnap jön ki a Best Song Ever videoklipje, én személy szerint már nagyon-nagyon várom! ( a dalcímre kattinva megtudjátok hallgatni a számot - szerk. megjegyzés). Köszönöm szépen a sok dicséretet és a rengeteg blog megtekintést, ami már kis híján 1800. Nagyon hálás vagyok nektek!:)

Na ennyi is lenne a napi ész-osztásom, nem is váratlak tovább benneteket! PusziPacsiÖlelés: xx

~Anne Norina Joiner~

- Sziasztok, remélem nem zavarok! – vihogott, mint egy cicababa, és ha ez még nem lett volna elég, csavargatni kezdte a haját. Hát persze, hiszen mellettem volt Harry. A lányokkal egymásra néztük, és csupán szemkontaktussal megvitattuk egymással, hogy de, igen.

- Nem dehogy, gyertek be! – mondta Liam, akinek látszólag nagyon is leesett az előbbi jelenet helyzete.

Annyira szeretem ilyenkor Liamet, mert zseniálisan átlátja a helyzetet, és nagyon jó emberismerő.

- Ö… Evy, gyere csak egy kicsit! – húzta félre húga legjobb barátnőjét és engem Lottie.

- Nicky mit keres itt? – kérdezte a tizennégy éves lány.

- Ott volt nálunk, mikor Fizz felhívott, megkérdeztem, hogy szeretne-e jönni, és ő igent mondott. Miért, baj? – ijedt meg egy kicsit Evy, remélve, hogy nem tett rosszat. Ránéztem Lottie-ra, és fejemet alig láthatóan megráztam.

- Nem. Nem baj. – mosolygott a nálánál egy évvel fiatalabb lányra, s miután az elment Fizzy-hez, kicsit távolabb húzott engem.

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy magával hozza, ha tudtam volna, hogy ez lesz, Gregéket sem hívom meg. – szabadkozott.

- Nem a te hibád, nyugi. Majd valahogy elviselem. – vontam vállat keserűen mosolyogva.

- És Harry is csak elviseli. Nézd! – mutatott óvatosan a göndörke felé, aki azzal, volt elfoglalva, hogy diszkréten minél távolabb húzódjon a neki csacsogó, olcsó szőkenőt játszó Nickytől, miközben műmosolyt ölt az arcára, csakhogy a lány ne vegye észre, hogy egyre távolabb kerül kedvencétől.

Lottie-val egymásra néztünk és e képet látva elnevettük magunkat.

- Na, gyere! – szorította meg a kezem Lott, majd mosolyogva leültünk a többiek mellé.

- Szóval, Nina neked ki a kedvenced a One Direction-ből? – nyávogta el nekem a kérdését Nicky.

- Hát… igazából Louis, de mindenkit nagyon szeretek – motyogtam zavartan.

- Ó, ez aranyos. Nekem Harry. – nézett szempilláit rebegtetve a tőle körülbelül már egy méterre ülő göndör hajú énekesre. Kár, hogy ez a szempilla rebegtetés csak a bugyuta tinifilmekben néz ki jól, ám a valóságban észveszejtően röhejes.

- Khm… Nins, beszélhetnénk egy kicsit? … Kérlek! – nézett rám Hazza. Bólintottam, majd hagytam, hogy a fiú bevezessen a konyhába, és gondosan bezárja az ajtót, habár azt nem tudom minek.

- Ez a lány egyszerűen… - kezdte, de itt elakadt a szava.

- Szörnyű? – mondtam ki hangosan, amit gondolt. Sóhajtva bólintott.

- Őt nem hívtuk meg, csak Evyt, nem tudtuk, hogy magával hozza. Ne haragudj! De a jó hír, hogy te vagy a kedvence… - néztem bizonytalanul, mosolyogva az előttem álló fiúra, aki egy fejjel magasabb volt nálam.

Felnevetett, és közelebb jött hozzám. Felém tornyosult, szemeivel engem fürkészett. A gyomromban ismét életre keltek régi barátaim, a pillangók, s vad táncot lejtve várták a szívrohamot, ami engem kerülgetett.

A két smaragdzöld drágakő lejjebb vándorolt, ajkaimmal szemezett. Forró leheletét éreztem az arcomon, megcsapott kölniének illata. Torkomban dübörgő szívvel, s a fülemben zúgó vérrel vártam a halálra, ami e fiú miatt fog bekövetkezni.

Egyik keze csípőmre vándorolt, úgy húzott magához még közelebb. A másik keze végigsimított a bal karomon, kézfejemnél megállt, majd lassan összekulcsolta ujjainkat. Érintése nyomán libabőrös lettem. Jobb karomat felemeltem, s megsimítottam göndör tincseit, majd beletúrtam. Felsóhajtott. Már világossá vált számomra, hogy Harry imádja, ha játszanak a hajával. Elengedte a kezem, s arcomhoz nyúlt, én pedig szabad kezemmel átkaroltam a nyakát. Még közelebb húzott magához, olyannyira, hogy ajkaink már érintették egymást.

- Meg akarlak csókolni. – suttogta, miközben végigsimított arcom egyik felén a hüvelykujjával.

- Tedd meg! – suttogtam vissza. Ajkai rohamosan közeledtek, míg végül összeértek, s egy örökkévalóságnak tűnő idő után Harry mozgatni kezdte övéit. A gyomromban pillangóbarátaim vagy elájultak, vagy vadul verdestek szárnyaikkal, s meghozták nekem azt a fajta bizsergést, amire minden lány vágyik az életében egy csóknál. Tökéletes volt. Viszonoztam a csókot, s közben beletúrtam Harry göndör hajába, mire ő belenyögött a csókunkba, s még jobban magához ölelt, miközben szánk tevékenysége nem állt meg egy pillanatra sem. Végül levegő hiányában váltunk el egymástól. Harry még mindig karjaiban tartott és engem fürkészett. Elmosolyodtam, mire ő is, és újból összekulcsolta ujjainkat.

- Ki kéne mennünk már. A többiek biztos aggódnak. – mondtam még mindig nehezen lélegezve.

Bólintott, majd adott a számra egy puszit, és együtt a nappali felé vettük az irányt.

Mikor kiértünk, mindenki ránk nézett, majd összefonódott ujjainkra. Nekem esett le kettőnk közül először, hogy mit bámulnak, ezért égővörös arccal villámgyorsan kikaptam a kezem Harryé közül, majd zavartam leültem Marie mellé.

Mindenki Harryt meg engem kémlelte, a többség mosolyogva, mintha tudnák, mi történt odabent, ám mikor Nicky-re pillantottam, nem láttam a szemében mást, mint dühöt, haragot és villámokat. Ha szemmel ölni lehetne, én már biztosan halott lennénk. Szemeiből azt olvastam ki, hogy „ezt még nagyon megbánod”, majd magára öltött egy műmosolyt, és a csendet megtörve tovább csacsogott Harrynek. Niallre néztem, aki szomorúan engem bámult. Nem volt az arcán, sem a szemében megvetés, düh vagy bármiféle jel arra, hogy haragudna rám, vagy ránk, csak szomorúság, mérhetetlen fájdalom és… szerelem? Lehetséges volna, hogy néhány másodpercre szerelmet láttam megvillanni tekintetében? Nyeltem egyet. Nagyon rossz volt őt így látni. Soha senkinek nem kívánom ezt az érzést. De mégis mit kéne tennem? Hiszen nincs semmi közünk egymáshoz. Elkaptam a fejem, és kissé megugrottam, amikor meghallottam a Rock me-t max hangerőn szólni, és mindenki rám meredt. Már Louis eső szólójánál járt a dal, mikor leesett, hogy nekem csörög a telefonom. Gyorsan felpattantam, az ebédlőasztalhoz siettem, felvettem, majd felviharzottam az egyik vendégszobába, hogy normálisan tudjak beszélni anyuval.

Körülbelül negyed óra múlva már mosolyogva mentem vissza a nappaliba. Megint feltöltődtem anyu és Diana hangjától, és magától a tudattól, hogy minden rendben velük.

- Ninaa! Épp jókor! Spongyabob! – kacagott Daisy a tévére mutatva. Olyan aranyos volt…J

- Oké, mindjárt jövök én is nézni. Nem tudjátok, merre van Harry? – fordultam a többiekhez.

- A konyhában Nicky-vel. – vont vállat Lottie. Nagyot nyeltem. Úgy látszik, a legidősebb Tomlinson-lány is felfogta, amit az előbb mondott, mert arcán döbbenet, és megvilágosodás suhant végig, majd villámgyorsan felpattant Eleanorral együtt, és mindhárman berohantunk a konyhába. De ami ott fogadott, azt nem lehet csak úgy elfelejteni…

Chapter 14. - A két lány

Sziasztok drága olvasók!:) Nagyon-nagyon köszönöm ezt a sok oldalmegjelenítést, ami márron több, mint 1650! Hihetetlen! Zseniálisak vagytok. Igazából ehhez a fejezethez nincs sok mondanivalóm, meg nem is nagyon vagyok csacsogós kedvembe, ezért most hagylak titeket olvasni. PusziPacsiÖlelés:

 xoxo ~Anne Norina Joiner~

Villámgyorsasággal tápászkodtam fel az ágyamból reggelre virradva, bár nem nagyon szerettem volna elhagyni a jó meleg rejteket.

Kinyitottam az ablakot, s a nap meleg, de ugyanakkor lágy sugarai megcsaptak, a meleg levegő beáramlott a szobába, s a finom szellő vidám játékot űzött a függönnyel. Mosolyogva figyeltem ezt a csendéletet, de hamar rádöbbentem, hogy sietnem kell, ha nem akarok elkésni. Bementem a fürdőbe, vettem egy kellemes és frissítő zuhanyt, majd a szekrényemből gyorsan kikaptam egy szettet. Választásom egy ujjatlan szürke pólóra, aminek az elejét csipke díszíti, egy farmer rövidnacira, valamint egy egyszerű, fekete papucsra esett. Kiegészítőnek egy gyönyörű fekete karkötőt és egy gyűrűt dobtam fel magamra.
Csokibarna hajamat hagytam hullámosan a vállamra omlani, nem szerettem volna nagydobra verni a kinézetemet, hiszen sosem törődtem vele igazán.

És igen, már teljesen kipakoltam a bőröndömből, ami immáron a polc tetején pihen. Egy hetembe került, de sikerült végeznem vele. Meg lehet tapsolni!

Buzgón siettem lefelé, ennek következtében – természetesen, nem is én lennék, - beleütköztem Louis-ba.
- Ó, annyira sajnálom, ne haragudj! – kaptam a fejemhez.
- Nincs semmi baj. – felelte mosolyogva. Úgy próbáltam végigmérni, hogy ne igazán legyen feltűnő, de gondolom ez nem igazán ment, mert mikor az arcához értem, csintalan mosolya árulta el, észrevette előbbi tettemet. Rögtön elpirultam és én is elmosolyodtam. Istenem, ha ezt Eleanor látta volna! Nem szeretném, ha nézeteltérés vetődne fel köztem, és a húszéves lány között, hiszen nagyon szeretem őt, gyakorlatilag ő az egyik legjobb barátnőm, így ez a helyzet nagyon nehéz. Leérve Jay már várt a reggelivel, ám utána hamar elment dolgozni. El és én elmosogattunk – hát persze, Jay híján a két legidősebb nőnemű lény a házban –, miközben Lottie elment Loláért, s mehettünk is a Direction-villába.

~~~.~~~

Pontban kettőkor egy fekete BMW parkolt le a villa elé. A kormány felöli oldalról egy alapból göndör, de most kivasalt barna hajú lány szállt ki, míg az anyósülés felől szőke fürtöket véltem felfedezni.
- Figyi mindenki! Megjöttek a lányok! – kurjantott az ablakon kinézve Lottie, mire Liam és Zayn azonnal a bejárati ajtó kívüli felén termett. A szívem hevesebben kezdett verni, a fülemben zúgó vértől alig hallottam valamit.
- Nyugi Nins! Nem lesz semmi baj! – szorította meg a kezem Eleanor, mire én bólintottam. Nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt kifelé vette volna az irányt.
Igen, már ilyen jóban vagyunk, hogy néha csak úgy spontán megpusziljuk egymást. Emmáékkal is szoktuk.

Beszélgetést véltem felfedezni, majd az ajtón a Little Mix gyönyörű szép énekesnője, Perrie lépett be barátjával az oldalán. Szőke haja, mint legtöbbször, most is kiengedve omlott a vállára elegánsan oldalra fésülve. Vastag, ugyanakkor gyönyörű sminkje kiemelte arcának szépségét, ezt csak tetézte kör alakú fülbevalója. Ruhának mára egy fehér csipkecsodát választott, ami egy bohókás, két virágmintás övvel csak jobban vonzotta a tekinteteket karcsú alakjára, kiegészítőnek pedig egy szintén fehér karkötő. Cipőnek egy fehér balerinacipőt választott. Ez egy így együttesen elképesztő látványt nyújtott, én pedig el sem akartam hinni, hogy találkozhatok kedvenc énekesnőmmel.

De itt még semmi nem ért véget. Mert utánuk besétált Liam, oldalán a világ legjobb táncosnőjével, Danielle-lel. Danielle világos barna, jelen pillanatban egyenes haja lazán kiengedve, hagyta, hogy a szél játszadozzon tincseivel. Nem sok smink volt rajta, tudta, nem kell neki ahhoz, hogy szép legyen. Egy has középig érő szürke pólót viselt, amit nagyobb strassz kövek díszítettek, és egy hosszú fekete farmert. Lábbelinek egy piros magassarkút választott, kiegészítőként pedig egy fekete táskát. Most élőben is megállapíthattam, hogy tényleg zseniális érzéke van a divathoz, és hogy ez a lány valóban olyan gyönyörű, mint azt eddig képzeltem.

- Sziasztok! – vigyorgott Lottie, majd odament hozzájuk, és megölelte őket.
- Heló mindenki! – nevetett Perrie, és mindenkit végigölelgetett Dani-vel az oldalán, akit ismert.
- Csajok, hadd mutassam be nektek Nináékat! – jött oda hozzám El.
- Heló, Nina Eversound vagyok. – mosolyogtam, majd intettem nekik egyet esetlenül.
- Danielle Peazer. – jött oda hozzám Dani, majd megölelt.
- Én pedig…-kezdte volna az énekesnő, de közbevágtam. – Te pedig Perrie Edwards, tudom. – mosolyogtam, miközben ő is megölelt.
- Mindkettőtöket ismerem, és nagyon szeretem azt, amit csináltok. Felnézek rátok, mert szerintem csodálatosak vagytok. És nem csak, mint a fiúk barátnői, hanem te – néztem Dani-re – mint táncosnő, - te – itt Perrie-re néztem – pedig mint énekesnő. – mosolyogtam.
Összenéztek, és egymásra mosolyogtak.
- Nagyon aranyos vagy, köszönjük szépen. – mondta Danielle.
- Igen, Ninu szerint Dan a világ legjobb táncosnője, és ölni tudna, hogy olyan hangja legyen, mint Pezz-nek, és… - rakott rá még egy lapáttal Harry, de közbeszóltam.
- Khm… szerintem már értik! – mondtam halkan, paradicsom vörös fejjel. Pimaszul elmosolyodott.
- Már régóta álmodozott arról, hogy találkozik veletek és… - folytatta az égetésemet, de Emm és Lola egyemberként mordultak rá.

Miután a többiek is túlestek a bemutatkozáson gyorsan melegítettük az ebédet, mert megvártuk a két lányt vele.
- Greg írt, hogy átjöhetnének-e Ryannel és Eddel. – szólalt meg Lott ebéd után a telefonját fixírozva.
- Tőlem. – vont vállat Harry, aki mellettem ült és szintén a telefonját nyomkodta, majd felállt a kanapéról, és mielőtt bement volna a konyhába, adott a homlokomra egy puszit, mire kellően elpirultam.
- Ez meg mi volt? – kérdezte tágra nyílt szemekkel Lola.
- Semmi. – vágtam rá talán túl gyorsan is.
- Ühüm… tényleg semminek tűnt. – bólogatott Lolita, mint aki egy szavamat sem hiszi el.
A tévé irányába fordítottam a fejem, de arcomon éreztem az égető pillantást. Óvatosan odafordultam. Niall feszülten nézett engem, gyönyörű kék szemeiben most nem igazán láttam azt a fajta csillogást, amit szoktam. Látta, hogy nézem, ezért gyorsan elkapta rólam a fejét. Sóhajtottam egyet.
- Akkor Evy-nek is szólok, hogy jöjjön át. – vetette fel Fizzy. Jóváhagyásunk után elvonult telefonálni.

- Nina! Gyere egy kicsit! – mosolygott rám Perrie, majd Dani és Eleanor társaságában felment az emeletre, ha jól láttam Zayn és az ő hálószobájukba. Komótosan feltápászkodtam, majd követtem őket. Mögöttem Dani gondosan becsukta az ajtót, és nekidőlt.
- Oké, szóval mi van közted és Harry között? –tette fel a számomra nem várt kérdést Perrie a két lány pedig várakozóan nézett rám. A levegőt szaporábban véve, és szívem kétszer gyorsabbi dobbanását figyelmen kívül hagyva próbáltam összeszedni a gondolataimat. Mit is érzek iránta igazából? Az a helyzet, hogy fogalmam sincs. A zöld szeme, mely mindig meg-megcsillanni látszik, ha meglát, a gödör haja, a mély, rekedtes hangja, mit, ha meghallok, pillangók ezrei szállnak fel a gyomromban keringőt járva, az érintései, és az a tekintet, amivel kábulatba ejt, szinte hipnotizál minden egyes alkalommal… ez mind-mind olyan dolog, ami miatt nem tudom, mit érzek valójában. Tény, hogy Harry nagyon aranyos fiú, de tizenkilenc éves, én pedig még csak tizenhat.
- Hát… annyit mondhatok, hogy nem közömbös számomra, de nem tudom eldönteni. – feleltem végül, lassan, megfontoltan. A három lány sokat sejtve összenézett, majd Dani kinyitotta az ajtót.
- Oké, csak ennyit akartunk tudni. – puszilt meg Eleanor, és mind a négyen lementünk a többiekhez.
Greg, Ryan és Ed már ott voltak, odamentem hozzájuk, Edet megöleltem, Greggel és Ryannel pedig lepacsiztam, ám ekkor csöngettek.

Evy állt az ajtóban egy olyan ember mellett, akire nem számítottunk…

Chapter 13. - Miért nem mondtad el?

Hello my dear readers!:)

Üdvözletem néktek a Föld nevezetű bolygóról, ahol az ember nevű űrlény él. Hogy telik a nyaratok? Voltatok már valahol? Én még csak a nyagyimnál Mohácson:/ :)  Eddig az új kinézetre összesen még csak 3 szavazat érkezett, nagyon örülnék neki, hogyha ez a szám egy picit növekedne, valamint néhány komi és új feliratkozó is jól esne. Tehát egyszóval SZAVAZZATOK, KOMIZZATOK, IRATKOZZATOK FEL!:)

Rengetegen nézték meg a blogot már, több mint 1500 megtekinténél járunk.Imádlak titeket, nagyon szépen köszönöm! Próbáltam izgalmas fejezetet hozni, de nem igazán sikerült valami jól. Viszont majd kárpótollak titeket. Kaptam egy díjat is Vickytől, majd ha lesz egy kis időm, kiteszem. (Köszönöm Vicky!:)

Nem is fecsegek tovább, jó olvasást! Xx ~Anne Norina Joiner~

Tegnapi hazatértem után – vagyis miután egy egész nap átalvása után felébredtem – első dolgom volt a lányokkal visszamenni a Tomlinson-házba, hiszen Jay is tudott az elrablásomról, aki persze értesítette anyáékat, így őket is meg kellett nyugtatnom, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom. Érdekes. Két hete mentem el otthonról és máris bajba kerültem. De a jó oldala, hogy végre soha többé nem látom apát. Legalábbis nagyon remélem. Megbeszéltük a srácokkal, hogy éjjelente Louis-ék házában alszunk, nappal viszont itt fogjuk boldogítani a fiúkat-lányokat. Apropó, lányok. Danielle és Perrie holnap érkeznek. Már alig várom, hogy megismerhessem a két példaképemet. Az Eleanorral való találkozásom előtt is ugyanilyen gyomorgörcsöm volt, de aztán hamar kiderült, hogy nem volt mitől tartanom, hiszen szinte azonnal közös nevezőre jutottam a húsz éves modellel.


Mióta épségben hazakerültem, mindenki ügyel rá, hogy egy percre se hagyjanak egyedül, sokkal figyelmesebbek velem az emberek. Ma reggel például még Nicky is érdeklődött a hogylétem felől, igaz ő csak azért, hogy bevágódjon Harry-nél, hiszen köztudott, hogy göndör hajú barátunk a kedvence a világhírű bandából, de akkor is jól esett.
Soha életemben nem kaptam még ennyi gyengédséget és törődést, mint most, és ez nagyon jól esik. Tudni, hogy van(nak) mellettem valaki(k), aki(k) figyel(nek) rám, hihetetlen érzés, de az igazság az, hogy néha már egy kicsit sok. Ma reggel Niall például még a vécére is el akart kísérni. Szerintem ez azért kicsit túlzás, mivel nem hiszem, hogy bárki is a villa mellékhelységében akarna rám lecsapni. Az azért még egy rablótól, vagy gyilkostól is furcsa lenne. Szerintem.

~~~.~~~

Ma délután program híján, és tudva, hogy rajongók százai várják Doncaster utcáin a One Directiont, csak tévéztünk. Pontosabban mozimaratont tartottunk. Nekem a Tökéletes hang és az Éhezők viadala tetszett a legjobban, Emma inkább a régi, jó klasszikust, a Dr. Szöszit részesítette előnyben, míg Marie a lovas filmeket, Lola pedig az általam is istenített Sakáltanyát. Lottie-nak állítólag mindegyik tetszett, kivéve az akciófilmek, amiket a fiúk okos módon megnézettek velünk, így azokat mi végigszenvedtük.
- Gyerekek, én kikészültem! Az agyam nem képes több képet és információt befogadni. – sóhajtott Zayn. Egyetértően bólintottam. Már velem is ez volt a helyzet.
- Ne már! Csak még egy utolsót! – nyafogott El. Komolyan mondom, ez a lány néha mintha nem is egy húszéves nő lenne, hanem egy ötéves kislány. Egyébként a fanoldalak állításai, miszerint Eleanor Louis női változata, teljesen beigazolódtak, a csaj ugyanolyan hiperaktív és néha idegesítő, de rettentően kedves, okos, édes, aranyszívű, mint egy évvel idősebb barátja, akivel nem mellesleg külsőleg is tökéletes pár.
- Jó oké, de ez tényleg az utolsó lesz. – mondta Liam, s berakott egy filmet. Igazából fogalmam sincs, hogy melyik volt az.
- Kimegyek popcornt csinálni. – sóhajtottam, és megfogtam a tálat, aminek a tartalmát az előbb jóformán csak Nialler ette meg. Előkerestem a még megbontatlan pattogatni való kukoricacsomagot és betettem a mikróba. Hirtelen egy kezet érzek a derekamon. A nem várt érintéstől ijedten megugrok, és zakatoló szívvel próbálok megfordulni.
- Nyugi, semmi baj, csak én vagyok. – hallom meg az előbb említett ír manó hangját. Akadozva kifújom a levegőt a megkönnyebbüléstől, s megfordulok karjaiban. Egy gyönyörű, kéken csillogó szempárral találom szembe magam, s egy megnyugtató aranyos mosollyal, amitől nekem is rögtön felfelé görbülnek ajkaim. Ez az édes fiú mindig ezt váltja ki belőlem.
- Gondoltam, segítek egy kicsit. Már nekem sincs kedvem filmezni. Szétültem a fenekem. – grimaszolt egyet, amin kuncognom kellett. Bólintottam. Még mindig a karjaiban tartott. Kezemet felvezettem a hajához, végigsimítottam egy szőke tincsen. Az ír szépség ajkait egy sóhaj hagyta el, ahogy játszottam a hajával. Kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem, mikor kezével végigsimított az arcomon. Lehunytam a szemem érintésétől. Eközben hallottam, ahogyan a mikró csipogással jelezte, hogy megmelegítette azt, ami benne van.
- Kész a popcorn. – suttogtam, s kihámoztam magam a fiú karjai közül. Én kiszedtem a finom csemegét a tasakból, míg ő narancslét töltött, s kimentünk a többiekhez.
Körülbelül az egész filmet végigszenvedtük, csak Ellie élvezte. Vagyis szerintem azt élvezte, hogy mi csoportos öngyilkosságra készültünk.
- Srácok, felmehetek aludni? – kérdeztem a film közepénél, amikor már tényleg nem bírtam tovább.
- Persze. – mondta Harry egy bágyadt mosollyal arcán, én pedig megcéloztam az egyik vendégszobát.
A fekvő helyzet megváltás volt számomra, nekem is fájt már mindenem. Lehunytam a szemeim, s elmerültem az édes álmok földjén.

~~~.~~~

Arra ébredtem, hogy az ágy besüpped a másik oldalamon. Meg akartam fordulni, de beleütköztem valamibe, pontosabban valakibe. Ijedten kaptam fel a fejem.
- Nyugi, én vagyok az, Louis. Semmi baj, gyere ide! – vont karjaiba. Légzésem lassan egyenletessé vált.
- Miért vagy itt? – néztem tengerkék szemibe, mikor elengedett.
- Csak úgy. – vonta meg a vállát, de láttam rajta, hogy hazudik.
- Tomlinson, most vagy elmondod, vagy kiszedem belőled, de nem biztos, hogy neked az jó élmény lesz. – fontam keresztbe a karjaim magam előtt. Nem akartam vele ilyen távolságtartó lenni, de szemei egyszerűen megbabonáztak. Viszont ugyan ezt érzem Niall-el és Harry-vel is. Mi történik velem? Igaz, Harry érintései a legintenzívebb hatásúak rám, de mivel eddig, amíg nem ismertem őket, Louis tetszett, így ez elég kellemetlen. Főleg, hogy most bejött a képbe Niall is. Mindhárman olyan édesek, aranyosak, és figyelmesek velem. Ugyanakkor Louis-val azért vagyok ilyen, mert a barátnője az én egyik legjobb barátnőm, és ha megtudná, hogy esetlegesen gyengéd érzelmeket táplálok a huszonegy éves énekes iránt, szerintem azonnal elveszteném a barátságát. Azonkívül még magam sem tudom, mit érzek Louis, Harry vagy éppen Niall iránt, és ez bosszant.

- Jó, oké, szóval amikor elmentem érted és kiváltottalak… Istenem, ez de hülyén hangzik… Akkor az a férfi mondott valamit, ami nem hagy nyugodni. Idézem: „Na, pá bogaram, remélem, soha nem látlak többé. Üdvözlöm Dianát és édesanyádat!” Ezt hogy értette? Te ismered őt? – nézett rám kérdően.
Légzésem szaporább lett, éreztem, hogy emlékek hada jelenik meg lelki szemeim előtt. Kétségbeesetten néztem az előttem lévő fiúra, mire az felfogta, hogy kényes témába tapintott, s nyugtatóan végigsimított arcomon, miközben szemeivel pásztázott. Próbált megnyugtatni.
- Ő… az… - akadoztam. Louis készségesen várta, hogy kibökjem. Nagyot szippantottam a levegőből, erőt gyűjtöttem. – Apám. – sóhajtottam, majd éreztem, hogy egy rakoncátlan, kövér könnycsepp legördül égő arcomon. Lou gyorsan letörölte, és átölelt. Fejemet mellkasának döntöttem, és próbáltam csillapítani az érzelmeimet, s nem elsírni magam.
- Istenem, még is milyen apa az ilyen? Ha valaha bánt téged még egyszer én… - éreztem, hogy megfeszülnek izmai, s próbálja kordában tartani a dühét.
- Nem fog. Elment Amerikába. Én voltam az eszköz a pénzszerzéshez. Ha még két órát vártok a váltságdíj átadásával, akkor én most nem lennék itt. – néztem magam elé mereven, majd felnéztem Louis-ra. Engem nézett.
- Miért nem mondtad el? – kérdezte feszülten.
- Mert nem láttam értelmét. Már megtörtént. Soha többé nem fog ártani nekem és a családomnak. – sóhajtottam, mire bólintott egyet. Ezek szerint igazat ad nekem.
- Szeretnél még aludni? – kérdezte kis idő múlva állát a vállamon pihentetve. Megráztam a fejem. Lementünk a többiekhez, de nem voltak a nappaliban.

Kimentünk az udvarra. Elnevettem magam a kép láttán.
Harry és Niall gitározott. Eleanor és Lottie a hintaágyon feküdtek egymás ölében, amit mondjuk, nem tudom, hogy hogy oldottak meg, de mindegy. Zayn, Liam és Marie beszélgettek a fűben fekve. Phoebe és Daisy a kerti medencében fürödtek, jobban mondva pancsoltak és labdáztak. Emma, Lola, Fizzy és az időközben megérkezett Evy pedig Twistereztek. Louis rögtön odament a hintaágyban fekvő kedveséhez és húgához, és rájuk ugrott, mondván „kicsi a rakás”. Én elröhögtem magam, majd odamentem a két gitározó fiúhoz.

- Heló Ninu! – vigyorgott Harry.
- Mi bajod van Styles? Milyen Ninu? – kérdeztem nevetve.
- Hát ez az új beceneved. Már Nina, Nins és Ninu vagy. – magyarázott mosolyogva Niall.
- Ezt együtt találtátok ki? – kérdeztem mosolyogva, miközben leültem közéjük.
- Igen. – válaszolták egyszerre.
- Hogy én ezt honnan sejtettem? – forgattam meg a szemeimet.
- Héj Nina! Igaz, hogy minden sulis füzeted tele van firkálva a nevemmel? – kurjantott Louis vidáman. Nyeltem egyet, és szúrós szemmel körbenéztem, majd megállapodtam egy emberen, aki kicsit összehúzva magát, engem figyelt.
- Charlotte Tomlinson! – sziszegtem hangosan.