Chapter 2. - Jó hír

 Sziasztok!

Nagyon-nagyon köszönöm az eddigi megtekintést, nagyon jól esik, hogy ennyien néztétek már meg a blogot. Ismételten meghoztam az új fejezetet. Ebben a részben Nina kap egy nagyon jó hírt Lottie-tól, ami majd csak a végén fog kiderülni, hogy mi lesz. Nem is jártatom tovább a számat, jó olvasást! Ja, és kaphatnék pár komit?:)

Have a nice day guys!:) xx Ani

Igaza volt Lottienak, amikor azt mondta, hogy a fájdalom és a szomorúság idővel enyhül. Egy hónap telt el az óta, amióta anyáék bejelentették, hogy elválnak és amióta Lottieval túlestünk azon az ominózus lelkizős beszélgetésen. A válás nagyjából lefolyt már, a bíróság úgy ítélte meg, hogy nekem, és a húgomnak is jobb lenne anyával élnünk, szóval mindketten hozzákerültünk. A házat is megtarthattuk, tehát apa költözött. Meglátogathatjuk, amikor csak akarjuk, de én nem nagyon szeretném őt látni, szerintem ez érthető. Viszont a testvérem mindig boldogan zuhan a karjaiba. A mai nap is úgy kezdődött, mint mindegyik. Reggel fél hétkor felkeltem, egy gyors frissítő mosakodás és fogmosás után átöltöztem. Egy kockás inget vettem fel, aminek megkötöttem az alját és feltűrtem az ujját, hogy azért mégse nézzek úgy ki, mintha egy férfi szekrényéből kikaptam volna az első göncöt, ami a kezem ügyébe kerül és magamra aggattam volna, valamint felkaptam az egyik elnyűtt, de még viselhető csőszárú koptatott farmerem, a kedvenc conversemet és egy fekete kardigánt. Feldobtam magamra egy kis alapozót, kispiráloztam a szempillám, kihúztam a szemem és kivasaltam a hajam, mert ha nem tetszek így minden reggel, a barna hajzuhatagom leginkább egy szénaboglyára hasonlít. És már kész is voltam.

Lementem a konyhába, ahol anya már rakta is elém a müzlit, amit Diana mohón kapkodott be a szájába.

- Di, hagyj a nővérednek is! – szólt rá anyu finoman a mellettem ülő, rózsaszín ruhába borult kishugomra, aki csak mosolygott és elnézést kért. Miután megreggeliztünk, és anya meg én megittuk a reggeli kávénkat, bepattantunk a kocsiba, ami kitett minket a sulinál. Dia egy puszi után boldogan szaladt oda az osztálytársaihoz, én pedig sóhajtva csatlakoztam a két legjobb, vagyis egyetlen barátnőmhöz.

- Szia Nins! – mosolygott rám Emma. Szőke haja, mint mindig, most is kiengedve, tökéletesen szimmetrikusan fogta közre az arcát, amin natúr smink díszelgett. Tudja, hogy nincs szüksége erős árnyalatú színekre, ahhoz, hogy gyönyörű legyen. Szinte már védjegyévé vált a szoknya, ami most sem maradhatott el. Nyári pólót viselt, ami kedvenc állatait, a cicákat ábrázolta. Megmosolyogtatott ez a látvány.

- Hello csajszi! – vigyorgott rám Marie is, akinek oldalra volt gumizva a haja, és ez jól mutatott erősen sminkelt arcához. Ő így volt elbűvölő. Rövidnadrágot és egy batikolt pólót viselt, ami tökéletesen passzolt balerinacipőjéhez.

- Sziasztok, lányok. Milyen órával kezdünk? – kérdetem, mert otthon elfelejtettem átnézni az órarendet.

- Kémiával – felelték egyszerre.

- Ez megint jó lesz. – sóhajtottam lemondóan. Kémiára jár velünk az iskola, de talán a város legnagyobb ribanca, Sandy Claiton. Két csicskájával együtt mindenkit megaláz, aki az útjába kerül, teljesen mindegy, ki az, legyen nyomi, lúzer, menő diák, tanár vagy éppen a sulink legjobb pasija, aki természetesen az ő barátja. Tök mindegy, ki az. Akit ér, mindenkit a földbe tipor. Feltrappoltunk a lépcsőn, közben álltuk a lesajnáló tekinteteket, amiket főleg én kaptam. Sandy és a platinaszőke szolgái már ott voltak a kémia előadóban és gúnyosan elvigyorodtak, mikor beléptünk. Álltam a tekintetét, de aztán feladtam. Bejött a terembe a tanárnő, és becsöngettek. Egész óra alatt a füzetembe firkáltam, és azon járt az eszem, hogy vajon mit csinálhat most Louis Tomlinson. Oké, jó. Ez most értelmetlen volt, de akkor is. Említettem már, hogy a kedvenc bandám a világhírű One Direction? Emmával és Marie- vel rajongunk értük, szinte már hisztérikus állapotban sikongatunk, ha meghalljuk a hírt, hogy újra Londonban vannak. A kedvencem pedig? Louis. Odavagyok érte, és ha meghallom őt énekelni – mármint nem igazából, csak tévében vagy neten – mindig pillangók röpködnek a gyomromban és azon gondolkodok, hogy vajon hogy lehet egy ember ennyire tökéletes, mint ő. Most felmerül a kérdés, hogy Lottie csak azért a barátnőm- e, mert igazándiból szerelmes vagyok a bátyjába és a tizennégy éves lány a csali, hogy találkozhassak vele. Nem. Lottiet még akkor jelöltem be ismerősnek a facebookon, amikor Louis még nem volt híresség. Igazából Lottieval, Fizzyvel, Phoebe-vel és Daisy-vel együtt izgultuk végig az X- Factort – persze csak neten keresztül, nem személyesen –, együtt örültünk, mikor a fiúkat összerakták és így továbbmehettek és együtt könnyeztük meg, mikor kiestek. Mindezek által én még sosem beszéltem Louis-val, sőt még Lottieval sem találkoztam személyesen soha. Na de majd egyszer. Kicsengetésnél egy emberként pattant fel az egész osztály. Szerencsénk volt, Sandy csak egyszer alázott meg minket, vagyis hát leginkább engem mindenki előtt, de már hozzászoktam. Ennyi simán belefér. Elköszöntem Emmától és Marie-től, akik valamin nagyon mosolyogtak.

- Mi az? – kérdeztem gyanakodva.

- Semmi – felelték egyszerre, majd sokat sejtően összenéztek. Elindultam haza, mert Dianának még volt egy órája és közben törtem a fejem, hogy min mosolyogtak annyira a barátnőim. Nem jutottam semmire. Anyu már otthon volt, mikor hazaértem.

- Szia kicsim, milyen napod volt? – kérdezte, miközben főzött. Felpattantam a konyhapultra és elmeséltem, majd felrobogtam a szobámba, és bekapcsoltam a laptopom.

Rögtön megirányoztam a facebookot és örömmel láttam, hogy szöszke barátnőm online van.

Nina Eversound üzenete: Hi Lottie! Mi a helyzet? J

Lottie Tomlinson üzenete: Hey Nina! Semmi különös. Vagyis hát igazából van egy hírem. De inkább webcamon! J

Nina Eversound üzenete: Oké.

*Nina Eversound videohívást indított*

- Szia Ninuka! – kacagott a kamerába. A fura becenév hallatán és is felnevettem.

- Szia Lott! – mosolyogtam.

- Gondolom, most azon töröd a fejed, hogy mi a hírem. – húzta az agyam szemöldökét felvonva. – Képzeld. Anyának meséltem rólad, és, hogy a szüleid most váltak és szomorú vagy meg minden és úgy gondolja, hogy nyári szünetre eljöhetnél hozzánk Doncasterbe. Beszéltem a barátnőiddel, Emmával és Marie-vel és ők is jönnének. Jó buli lenne. Elmehetnénk vásárolni, szívathatnánk a húgaim, összeismerkedhetnél az itthoni barátaimmal, együtt lógnánk egész nyáron. És lehet, hogy valamikor a bátyám is hazajönne pár napra, meg Eleanor is itt lenne a nyáron. Tök jól kijönnétek egymással. Neked, Emmának és Marienek is találnánk pasit. – lelkendezett.

- Lottie! Jó ég! Ez most komoly? Elmehetnénk hozzátok? Várj, anyuval meg kéne beszélni. – mondtam csillogó szemmel.

- Nyugi, anyu nem sokára felhívja anyukádat. – sikongatott.

Nekem is kedvem lett volna sikítani. Egy hét múlva vége a sulinak. Egy hét múlva kezdődik a nyári szünet. És egy hét múlva utazok Doncasterbe a harmadik legjobb barátnőmhöz.