Sziasztok kedves olvasóim!:) Köszönöm az eddigi megtekintéseket, és azt a sok visszajelzést, amit kaptam
a bloggal és a történettel kapcsolatban. Egy kezdő blogger/írónak, mint nekem nagyon-nagyon sokat jelentenek
ezek. Meg is hoztam a harmadik fejezetet, amiben Nina és barátnői megérkeznek doncasteri "új otthonukba"
valamint a fejezet végén Nina egy meglepetésbe botlik, amihez azt hiszem nem kell tudósnak lenni, hogy kitaláluk, kiről, miről van szó. Jó olvasást. Have a nice day guys!:) xx Ani
A napok rohamosan teltek és mire feleszméltem, eltelt az egy hét. Megkaptam a bizonyítványt: kitűnő lettem. Emmát és Marie-t is elengedték velem, úgyhogy ma este átjöttek hozzám és feje tetejére állt az egész ház. Mindent kipakoltunk a szekrényemből és S. O.S pakolásba kezdtünk, mert holnap utazunk Doncasterbe. Anya visz el minket, hogy egy kicsit tudjon még beszélgetni Jay-jel. Egészen éjjel kettőig csomagoltunk, hiszen mind a két és fél hónapot ott töltjük. Reggel nyolckor felkeltünk. Illetve Emm és én az ágyon ugrálva keltettük Mariet, aki csapkodott minket azt ordibálva, hogy ha nem hagyjuk abba azonnal, feljelent minket testi sértésért és csendháborításért. Hát igen, világéletünkben hülyék voltunk. Anya már lent várt a konyhában minket omlettel és friss tejeskávéval. Reggeli után azonnal felmentünk a szobámba és öltözködni kezdtünk, valamint én kivasaltam a hajam és feldobtam egy natúr sminket. Majd megörökítettem és feltettem twitterre.
@Nina_Eversound indulásra készen. Goo Doncaster J #withmybestfriends @Emma_Thompson and @MarieC
Felhívtam Lottiet, hogy indulunk, majd lementünk a bőröndöket cibálva, amit aztán anya khaki zöld Renault-jának csomagtartójába tuszkoltunk és beültünk. Mivel nem volt túl sok hely, Diana az ölembe ült, mivel őt kitesszük a nagyinál, amíg anya vissza nem jön Londonba. És végre elindultunk! Először beugrottunk a nagymamához és hosszas búcsúzás után otthagytuk Di-t, mi pedig ismét bepattantunk a kocsiba. Két óra fárasztó autóút után végre megérkeztünk Doncasterbe. A kocsiban Emmával és Marie-vel egész úton zenét hallgattunk és beszélgettünk, valamint azt találgattuk, hogy milyen lesz élőben találkozni Lottie-ékkal, hiszen még csak web kamerán láttuk őket és beszélgettünk velük. (Lottie-val meg a húgaival, Jay-t még nem ismerjük). De aztán megjöttünk és Jay telefonon keresztül adott útmutatót, hogy merre menjünk. Körülbelül tizenöt perc múlva megálltunk egy nagyobb családi ház előtt, ahol már ott állt Jay. Villámgyorsan kipattantunk a Renault-ból és elindultunk felé.
- Johanna! Igazán örülök, hogy végre megismerhetlek. – mondta anya, és kezet nyújtott a körülbelül negyven évesnek kinéző, barna hajú nőnek.
- Csak Jay. Én is örvendek Kendra. – mosolygott Jay, majd kezet rázott anyuval.
- És te biztosan Nina vagy ugye? Már rengeteget hallottam rólad. – fordult felém mosolyogva és adott két puszit üdvözlésképpen.
- Igen. Én is nagyon sokat hallottam már rólad. Hadd mutassam be a barátnőimet, Emmát és Marie-t. – mutattam barátnőim felé, akiket Jay szintén puszival üdvözölt. Amíg mi kivettük az autó csomagtartójából a bőröndöket, anyu váltott pár szót Jay-jel – jobban mondva kioktatta rólunk -, aki ezután odajött hozzánk segíteni. Anyutól érzelmes és tényleg hosszadalmas búcsút vettünk – hiszen nem látjuk majd őt két és fél hónapig – aztán elindultunk befelé.
- Gyertek lányok! Lottie már nagyon vár titeket. – mondta Jay, miközben kinyitotta nekünk az ajtót.
- El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk! – ujjongott csillogó szemekkel Emma.
- Nyugi Emm! Én sem. – nevettem fel, miközben beértünk az előszobába, ahol Fizzy, Phoebe és Daisy a tévét nézték, de érkezésünkre felkapták a fejüket és vigyorogva felpattantak a kanapéról.
- Anya! Nem tudod, hogy mikor…- mondta Lottie, miközben kitrappolt a konyhából, de amint meglátott minket, megtorpant és sikítva a nyakamba ugrott.
- Ninaaa! – visítozott, miközben szorosan megölelt.
- Lottiee! Megfojtasz! – viháncoltam.
- Ó, ne haragudj, csak annyira örülök, hogy itt vagy! – nevetett fel, majd a két lány felé fordult.
- Emma! Marie! De jó, hogy ti is itt vagytok. – kacagott és őket is szorosan megölelte.
Ezután mindenki megölelt minket – kezdve azzal, hogy Fizzy is majdnem megfojtott, úgy, mint a nővére, vagy, hogy Phoebs és Daisy miatt le kellett guggolnom, mert mindenképp meg akartak puszilni – és Lottie körbevezetett a házban. Megmutatta a szobákat, ahol az elkövetkezendő hónapokban lakni fogunk. Elcsodálkoztam, hogy milyen hatalmas házuk van. De hát ennyi gyereknek kell is a hely. Én egy, a Lottie melletti, lila falú szobát kaptam, amibe első pillantásra beleszerettem. Mellettem Emm kapott szobát, Marie ideiglenes kuckója pedig az enyémmel szemben, Fizzy szobája mellett helyezkedett el. A folyosó végéről zenét hallottam, de minden ajtó csukva volt, ezért átmentem Charlotte szobájába.
- Lott! Honnan szűrődik ki a zene a folyosó végén? – kérdeztem.
- Nina… valamit eltitkoltam előled. – vigyorgott, majd kézen fogott és elrángatott az ominózus helyre, majd benyitott a legutolsó szobába. Nem hittem a szememnek. Ott volt ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése